Na, legalább a zenében beindult valami, ha már szétverték a várost gépekkel, bezárják a mulatókat, hazaküldik a cigányokat, valamint kiutálnak mindenkit az országból, aki ideológialiag gyenge, azaz nem lop, vagy nincs mit ellopni tőle.

Lesz ez a reklámfesztivál Porto Rozban, minden évben van, most október 5-9-ig lesz, és 8-án, csütörtökön a Magyar Esten fellépünk hihetetlenül zúzós, vizuálisan és hangzásban is erős zenekarunkkal, a Richard Touch Me!-val. Aki még nem látott minket koncerten, az nem tudja, miről beszélek, aki meg igen, az mondja el mindenkinek, miről marad le, ha van pofája nem eljönni.

Valószínűleg elsősorban reklámos szaktársakat fogunk letérdelteteni, de mindenki jöhet, aki szeret úgy koncerten őrjöngeni, hogy közben haverok tapossák a lábát és megfoghatja a mellette álló seggét anélkül, hogy ezért valaki kivezetné a teremből.

Most ennyi, a részletek meg a képek később, bár képeket nem szoktam feltenni, mert nem fotós vagyok, és azt meg faszságnak tartom, hogy más képeit idelinkeljem, érted, de ezt nem fogom eltitkolni. Jó lesz, gyertek, vagy küldjétek anyátokat!

A belvárosban az a jó, hogy minden közel van. Ezzel a jó dolgok felsorolásának végére is értünk, következzenek a szorgos hétköznapok parái, amivel azonosulni is könnyebb, hiszen tulajdonképpen miért is jó az, ha minden olyan kurva közel van?

Talán mert érzem a város lüktetését, a szíve dobbanását, és megspórolok egy vekkerórát is, már amennyiben a reggel 7 órás ébredés komilfó a munkaviszonyomat illetően. Az elmúlt 4 évem kicsit zajosabban telik az előzőknél, pedig már az sem volt csendes, hidd el, barátom, az átmenő forgalom nem volt kicsi, jobbkezes utcában lakom a sarkon, a magyar nyelv eleddig ismeretlen mélységeit sikerült megismernem egy-egy meg nem adott jobbkéz alkalmával, a fém fémhez csattanó szimfóniáját pedig már idejekorán megkedveltette velem a Transformers alkotója.

Most felújítják a belvárost, kompletten, ez az egyébként tiszteletreméltó és szükséges kedeményezés Rogán Tóni lakása előtt indult el, s lassan gyűrűzik szerte-széjjel, össze és vissza, újra és újra. Tavaly már egyszer befejezték a munkát, ami 4 éve kezdődött különféle önkormányzati ingatlanok soron kívüli felújításával (a soron kívül itt azt jelenti, hogy külön polgármesterkedési engedéllyel akár vasárnap is egész nap kúrhatják szét az amúgy béketűrő nyugdíjasok és az én hallójárataimat), ám  a pillanatnyi csend legfontosabb ismérve, hogy csak egy pillanatig tart

Aztán idén, amikor azt hittem, lesz egy békés nyaram, komolyan beindultak a fiúk. Sokat tudnék mesélni reggeli kalandjaimról, amikor szombat reggel 6.58-kor flexszel követ kezd vágni az ablakom alatt egy lecsúszott enyingi bodzavállakozó, de nem fogok. Ma különben megkérdeztem egy összenőtt szemöldökű srácot, aki egy számológéppel számolta, hogy ha egy négyzetméter 250 decibel, akkor az egész utca hány hónapot csúszik az átadással, s már majdnem megtudtam, mikor lesz vége a tortúrának, ám ekkor beindult a gépezet, s egy porfelhő elsodorta előlem a fiút.

Tudom, hogy a terézvárosiak épp szénné paráztatják a vendéglátósokat a rettenetes zaj miatt, ami egyébként értékesebbé tette szánalmas ingatlanjaikat mint bármikor előtte, úgyhogy nem szeretnék hülyegyerekként panaszkodni a megújulással járó kellemetlen mellékhatások ellen, csak halkan megkérdezem, hogy "A jövő városa" szlogen ugye nem azt jelenti, hogy a ma örökre szar marad, hm? Mert azt már hallottam egy letűnt rendszerben eleget, aztán a jövő mégis csak jövő maradt, a ma meg olyan, amilyen.

A végére egy kis etüd, ami változatosságot hoz az egyhangú daru, légkalapács, flex, káromkodó melós monotonitásába, s ez a gondolat a kukásautóról szól. A kukásautó fontos része a városi ember életének, gyerekkoromban elég volt hátrasétálni a disznóól mögé, s a kis égszínkék műanyagvederből odacsapni a szemetet, ami főleg tojáshéj és ázott kenyér alapra épített kávézacc volt, semmihez nem fogható illattal. Havonta egyszer fater lelocsolta benzinnel (akkor még lehetett venni olcsón az itt nyaraló orosz katonáktól), és meggyújtota. Ha szerencsés volt, a szomszéd nem ment neki vasvillával, hanem udvariasan átlapátolta a saját mocskát is a lángok pusztító és tisztító tengerébe.

Ma azonban ezt nehéz lenne megoldani, bár, a szomszéd barnabőrű kolega erre rácáfolt a múltkor, mikor az ablakom alatt elégette megunt műanyagbútorát, nyomait még fellelheti a szemfüles turista az épülő város romjai közt. Szóval, a nagy építkezés eredményeképpen a kukásautó nem igazán tud behatolni minden mellékutcába, így a környező házak házmesterei mind egy sarokra húzzák a tele kukákat, pont ahol lakom, hetente kétszer, ebből az egyik a szombat, ami mutatja, hogy a szemétnek nincs vallási ideológiája, az csak szemét.

A kukásautó így könnyen belébe ürítheti két utca szemetét egy megállóval, ez nagyjából pont az ablakom alatt történik, s a forgalmi viszonyok miatt lehetőleg még a reggeli dugó kialakulása előtt, azaz nagyjából 5 óra és 5.30 közt ébresztenek ezzel a srácok, de nem tudok rájuk haragudni, a dolgukat végzik. A házmesterek azonban valamiért nagyon féltik a kukájukat, amit részben meg is értek, kötődnek egymáshoz lelkileg, így amint azok kiürültek, megjelenik néhány micisapkás zombi, s az üres kukákat hazahúzzák a csendes utcán. Aki nem hallott még üres kukát betonon gurulni, az nem tudja, miről beszélek, így nekik elmesélem, hogy ez a zaj nagyjából egy leszálló repülőgépre emlékeztet, amelyik nem tudta időben kiereszteni a kerekeit, így tompa puffogással becsapódik a vecsési művelődési központba, ha van ilyen.

Természetemből adódóan ez engem kurvára idegesít, így hajnalban legtöbbször ki szoktam kiabálni a srácoknak, hogy "Faszikám, neked is jó reggelt, köcsög!", vagy ennek valamiféle szinonímáját. Erre általában visszakiabálnak, hogy "Anyádat!", s ezzel megspóroltam egyből a reggeli kávémat. Eljött azonban a pillanat, amikor nem tűrhettem tovább az agressziót, így miután válaszra sem méltatott az egyik kukavontató barom, sőt, rám se nézett, felrántottam a gatyámat, kirohantam az utcára, s a fickó után iramodtam, hogy elmagyarázzam neki, mi a gond azzal, hogy hetente kétszer a kurva kukájára ébredek reggel 5.30-kor, ami pedig nem szokásom. Utolérem, rászólok hátulról, hogy "Legalább válaszolj, baszod, ha már felébresztettél!", de nem fordul meg, nem is szól. Elébe kerülök, s ráüvöltök: "Süket vagy, ember?!!, ő meg rám néz, s azt válaszolja "Emmmm alloommmm, emmm aallok enessen!"

Na, mondom, ez süket tényleg, s ebben a pillanatban elkezdtem keresni a kamerát, hogy ki az, aki így megszivatott, de azt nem találtam, csak egy hajléktalant, aki meg röhög felém, hogy "Nem hallja, süket, hallod?" És röhög tovább.

 

Hallom. Aztán hazamentem, és ismét beraktam a Rammstein egyik lírai válogatását, hogy kicsit odavágjak, következő írásomban elmesélem azt is, mit szóltak ehhez a rám hívott rendőrök.

 

Addig meg: sün!

Nem tudom, megfigyelték-e, vannak emberek, akik kényszeresen figyelik a másik emberek testsúlyát. Bevallom, én soha nem tartoztam közéjük, és azt is meg kell osztanom a nyájas olvasóval, ha van, hogy nem szoktam megjegyzést fűzni az esetleges testsúlyváltozáshoz, legfőképp ha az gyarapodást jelent.

Nyilván amikor munkatársnőim 6 hónapja fogyókúráznak és lassan elveszítik maradék nőiességüket is, akkor pajkos mosollyal odakedveskedek, hogy "hű, most már nagyon le vagy fogyva, alig látszol!", de ennek oka, hogy tudom, ők ettől boldogabbak lesznek. Ilyenkor piroskás arccal, zavartan nevetgélve válaszolnak valami "jaj, ne már, csak hízelegni akarsz!" csacsogást, mire én természetesen a "de nem, tényleg, nagyon feltűnő a változás!" fonémával zárom le a diskurzust.

Vannak, akik tényleg kövérek, ők szeretnek leginkább elmélkedni a másik ember testsúlyáról, ők nagyon kritikusak tudnak lenni, tisztelet a kivételnek, de náluk sokkal kritikusabbak a kórosan sovány emberek.

Én nem tartom magam kövérnek, soványak sem, erős férfiember vagyok, gyerekkorom óta sportolok, harcművész vagyok, a vállam szélessége a Góbé vitorlázórepülő szárnyfesztávolságát veri, a bicepszem és tricepszem sem hagy kívánnivalót maga után, természetesen nem akkora, mint a pumped iron srácoknak, akik a Tisza Vegyi Kombinát éves kémiai hulladéktermelését alakítják rettenet büdös vizeletté a dzsimekben, de nem panaszkodom. Ezért nem is nézek ki potrohos baromnak akkor sem, ha netán felszedek pár kilót, például a nyári edzés-szünetben. Ennek ellenére minden egyes felcsípett fél kilogramm után megkapom a megjegyzést: felszedtem pár kilót. Na, nem pont így, vannak ennek a kedveskedő "De jól nézel ki, szépen ki vagy gömbölyödve..."-től variációi egészen a "Bazmeg, de csúnyán meghíztál!"-ig, ez ember és lélekfüggő.

Ilyenkor mindig azon gondolkozom, vajon mit akar nekem üzenni ezzel a megjegyzés elkövetője? Vajon az egészségem miatt aggódik? Netán tényleg bejön neki, hogy kis EFOTT-pocit eresztettem a sör hatására? Esetleg irigykedik, mert bélférgei vannak és képtelen a hízásra? Mert a haverfelvételi vizsgán nem megy át vele, az biztos, ha meg kötözködni akar, illetve csak simán felidegesíteni, ahhoz ez kevés lesz, bár, vannak ellenkező tapasztalok is az ügyben.

S ha már a külsőségekről esett szó, még egy dolog: a hajam színe. Tíz éve szőkíttetem a hajam, gyerekkoromban is aranyszőke volt, csak valahogy besötétedett, valszeg belülről áramlott ki ez az árnyalat, mindnesetre tíz éve ismét szőke, vagy inkább ezüstösen fehér a rőzsém.

Ez sok embernek szemt szúr, természetesen, az első az apám volt, aki a "most már legalább nem kérdés, hogy buzi vagy, vagy nem" kommenttel tette helyre a dolgot, azóta pedig a legkülönfélébb helyzetekbe sodort eme hajszín.

Volt, aki mag akart verni emiatt éjszakai helyen, valami fóbia lehet, de ez már őt nem bántja, azóta kómában van, s volt, aki szerinte vicces, gunyoros megjegyzéseket tett rá. Ám a legfontosabb tanulság, hogy leginkább a kopaszodóknak szúrok szemet, ők rendkívül ízesen tudnak csámcsogni a hajszínemen, ami azért kissé zavarba hoz néha, hiszen nincs közös témánk,  nekik ugyanis nincs is hajuk, így könnyű kritizálni.

A végén arra jutottam, hogy egyszerűen bántja az emberek szemét a tökéletességem, ami egyébként elég zavaró lehet, ezért próbálnak segíteni, hogy valami emberi kapaszkodót találjanak egy kínosan precízen szuperkurvajól kinéző embertársukon. Ha egyszer meghalok, ami nem valószínű, a fejfámra ezt a szöveget kérem:

"Itt nyugszik Ő, akit a hibái tettek tökéletessé!"

 

Köszönöm. S mi a történet tanulsága? Természetesen semmi. Szép napot.

Vannak olyan szerencsés helyzetben lévő szervezetek, emberek, állatok, akiknek semmit nem kell tenniük az érvényesülésért, csak megvárni, amíg nagy ellenfelük valahogy besokkol. Így lehet megverni kis odafigyeléssel és közepes játékkal Rafa Nadalt Párizsban, vagy választást nyerni egy posztkommunista országban szélsőjobbosként. Mielőtt valaki elkezd tapsolni, nem vagyok szélsőjobbos, és igazából szerintem is aggasztó, hogy a Jobbikból EP párt lett. De ne bántsuk őket, nem tehetnek ők erről, ők csak Kedves Ferenc módjára megvárták, amíg valaki lehúzza a sliccüket egy jobb élet reményében, s ez most meg is történt. Nyilván kellett ehhez egy adag előélet, mondjuk pár év panellakás, melyben egyedül a televízió jelenti a kiutat, de azon meg üveg van, úgyhogy csak hátulról lehet bejutni, Istenem, az is egy megoldás, nem?

Tehát ott tartunk jelenleg, hogy elment egy jó része az országnak szavazni, de nem valami mellett, hanem ismét egyértelműen valami ellen. Ez a valami az SZDSZ és az MSZP által kialakított életstílus, államháztartás, kommunikáció, valamint fellengzős, nagyképű leszarása a választóknak tett ígéreteknek, továbbá a pofátlan és ellenőrizhetetlen elherdálása amúgy nem túl bőséges közkincseinknek. Nekem személy szerint Lendvai Ildikó szilikonnal feltöltött arca sem annyira jön be, kicsit emlékeztet most Mickyey Rourke-ra fénykorában, amikor a Vad orchideák okán kicsit jaszkarisra töltette amúgy egész angolosan-íresen vasmunkás arcát, aztán mi lett belőle...visszajött az is.

Aki nem volt felmentve történelemből tudja, hogy a gazdasági válság mindig jó táptalaja a szélsőséges nézeteknek, főleg, ha a válságban aktív szerepet játszott az amúgy szintén szélsőségesen bűnöző hajlamú vezető politikai elit. Akik miközben vagyonukat - mely természetszerűleg csakis tiszta üzletből jött össze - kimenekítették offshore cégeikbe, mialatt a "nem politikusok és barátaik" egyszerű halandók seggéről lenyúzzák a bőrt. Akik most épp megbánják bűneiket, s mint Simor és Bajnai hazahozzák kimentett vagyonukat, konkrétan azért, mert megint lebuktak. Sőt, még kezet is kellene ezért csókolni nekik, hogy mennyire jó arcok, miközben családokat, életeket vágnak haza az intézkedéseikkel, melyeknek egyetlen célja: még több ellopható pénzt kitermelni belőlünk, a választóikból.

És most eljött az idő, na, nem a vége, van még egy év a játékból, azalatt rengeteg bónuszt lehet összegyűjteni, akár annyit, amennyiből futja egy jutalomkörre is, ha úgy alakulna. Addig is elkezdődött a nácizás, kirekesztőzés, szélsőséges nézetezés. Pedig, mint említettem, ők aztán nem tettek semmit, csak nem tűntek el, alternatívát kínálva az előbbiekben felsoroltakkal szemben. Ezünk van.

 

Közben meg Schobert Norbit köpködi a fél ország, amiért német rendszámú autóval jár, így adót spórolva meg. Én meg azt kérem, ha olvassa ezt, hívjon fel, plíz, megvenném a verdát, ha nem kell átiratni.

 

Végül hadd idézzem egyik kedvencemet, megboldogult Antal Imrét, aki egyszer azt mondta: "Haljak meg? Ezeknek?!"

 

Van ez a mondás, ami szerint "azért mindennek van egy határa". Nos, ez mostantól nem igaz, legalábbis egy kivétel biztosan van: Magyarországon a pofátlan lopással kombinált arcátlan, mindenkit hülyére vevő hazudozásnak nincs határa. Nem is lesz, amíg nagyjából ezzel elintézzük.

 

Olvassuk például, hogy a parkolótársaságoknak (elég találó név, valszeg egy komolyabb asztaltársaságról van ugyanis szó) annyira komoly profitjuk volt, hogy még ők is meglepődtek tavaly. Sőt, a tulajdonos úrnak, Mr. Csipaknak Ferrarira is futja a jó bizniszből (meg a többiből, mint V. kerületi lakos naponta az Ő aszfaltját taposom, övé az, nem a miénk, mint ahogy a celebcsajok is, hiszen egy parkolótársaságot tulajdonolni ilyen haveri körrel egyenes út a megdicsőüléshez).

De nem is ez az érdekes, mindenki arra költi a pénzét, amire tudja, vagy akarja. Ha neki Ferrari kell, vegyen azt. A kérdés az, honnan jön össze ez a pénz, amikor a bizniszben jóval kisebb arányban részesedő (egyébként a terület tulajdonosa) önkörmányzatoknak meg arra sem telik, hogy a kurva utcákon ne essek el biciklivel egy gödörbe, ha már a kocsimat nem tudom használni. De ha kalandozni vágyom, és autóval megyek dolgozni, akkor meg se a munkahelyemen, se utána otthon nem fogok parkolóhelyet találni, ez olyan biztos, mint hogy a Demszky nem szereti Budapestet.

(Csak hogy ne legyek politikailag elfogult, azt tudom, hogy a belvárosi felújítás Rogán nappalijában kezdődött, onnan gyűrűzött ki a terekre, utcákra, nyaralókra. Neki különben ezúton üzenem, hogy nem hülyeség átszoktatni a belvárosiakat a bicajra, de erre talán nem a macskakövezett utcák visszahozása a legjobb módszer. Menjen egyszer egy kört a házunk körül cangával, ha régen rúgták tökön, és felidézné az élményt. Ugyanakkor egy politikában dolgozó embertől és ismerőseitől nem várhatjuk el, hogy a saját fején kívül a másikéval is gondolkozzon picit, nem egyszerű megoldani, hogy jól is menjen a szekér, meg Zuschlag-ügy se legyen belőle, de akkor meg mit keresnek ott, ahol vannak?)

Na, de a lényeg, hogy mától drágábbak a parkolóhelyek, 30%-kal. Senki nem kérdezheti meg, miért, ehhez nekünk, halandó kis pöcsöknek semmi de semmi közünk, a mi dolgunk, hogy pofa be, és fizessünk! Négyévente egyszer, amikor jönnek a kényszeredett választások, na, akkor embernek érezheti magát minden egysejtű. Meg van szólítva személyesen, kedvesen, értelmesen, és kibaszott drágán. Aztán ha voksolt, állhat vissza a sorba, amiben addig is állt, csak most két hellyel hátrébb kell álljon, recesszió van.

Azt semm tudjuk, ez a rengeteg pénz mire megy el (okés, Ferrarira, meg Horváth Évi melleire, de azon kívül azért marad itt még valamennyi, vagy abból lett a Fashion Street? Az nem lehet, hiszen az is buga volt...), és megint csak semmi közünk hozzá.

 

Ha valaki esetleg rákérdez, válasz helyett megkapja, hogy jobbos, balos, szélsőjobbos, szélsőbalos, tehát ellenség.

 

És el is értem a lényeghez, amit mondani akartam, csak néha túl sokat okoskodok: ezt az egyet jól megoldották a politikusaink (asszem, ez az egyetlen talán), ugyanis bárkit vesznek is elő mostanában köztörvényes bűncselekmény gyanújával, egyből az ellenkező oldal támadásává minősítik, ami által (beállítottságtól függetlenül) egy fél ország egyből melléjük áll, az meg elég is jó ideig.

Amikor pedig ilyen helyzetbe hoznak embereket, a dühüket az egekig korbácsolva, örömmel fogadnak bármit, vagy bárkit, aki megoldást ígér hazugság helyett. Ez a melegágya minden szélsőségnek, a történelem során mindig is így volt: a nácikhoz is kellett egy elszegényedett, kizsákmányolt, kétségbeesett német lakosság, akiknek mindegy volt, mi lesz, csak legyen valami. Ezt tudva pofátlanság a következményt jelölni meg ok helyett, elterelve ezzel a figyelmet a valós gondokról, és sima bűnözésből politikai viaskodást fabrikálni.

Loptok, öcsém, mert beengedett valaki a kassza mögé, ami nagy hiba volt. És ez mindenkire vonatkozik, de tudjátok mit? Készítsünk egy "Becsületes és emberséges magyar politikusok" listát, ha valaki emlékszik ilyenre, ossza meg velünk, a legjobbak nyalókát kapnak.

 

 

 

Előrebocsátom, nem vagyok egy pénzügyi guru, amit a következőkben tapasztalhat a nyájas olvasó, annak semmi köze a szakmaisághoz. Nem is e célból írom, hanem mert választ szeretnék kapni egy kérdésemre, természetesen nem fogok, de azért mégis felteszem a végén.

Kezdem azzal, hogy válság van. Biztos másnak is feltűnt, nekem is, befagytak a bérek, a gazdaságot emelt áfával próbálják élénkíteni (ezt azért tudom, hogy nem a legjobb motivátor, beszéltem egy zöldségessel a Vásárcsarnokban), valamint egyre újabb és újabb adók, elvonások jönnek, na, nem mindenkitől, nyugalom, lesz egy réteg, aki túléli, sőt, gyarapodni is fog! Volt az a film, amikor elfagyott, vagy elégett a Világ nagyobb része, és ki kellett választani, kik mehetnek le a tuti bunkerbe. Természetesen két dolog döntött: az intelligencia és a pénz. Aztán végül már csak a pénz és a hatalom.

De térjünk a tárgyra. Autót akartam venni, majdnem újat. Találtam is egy kellemes fogyasztású Range Rovert, és talán épp emiatt az ára is kedvezőbb volt, mint vártam. Én azonban nem elégedtem meg ezzel, gondoltam, miért vegyem meg itthon, ha az Unióban (de szép szóóóó!) olcsóbban is hozzájuthatok, és elvileg jogosan is, mert hát én is uniós szarkupac vagyok, teljes joggal, illetve az euróról ne beszéljünk most, ami nincs, azt jobb nem bolygatni.

Átmentem hát szlovák autókereskedő haveromhoz, Marekhez, aki pikk-pakk megcsinálta a papírokat, volt is az adott modellből neki egy egész jó darab, én meg spróroltam az adott üzleten még vagy 3 misit, amit nem is értek, hiszen 2007 az Esélyegyenlőség Éve volt, ez meg nem annak tűnik nekem. Na, de a lényeg a lényeg, elkezdtem szlovák rendszámú verdámmal csapatni Budapest belvárosában, ami egy darabig egész jól ment, ám egyszer csak egy kommandónyi rendőr rontott rám egy igazoltatáskor. Néztem, van-e rajtam valami narancssárga, de nem volt, ezért megijedtem. Tán csak nem látszik rajtam, hogy drogos vagyok? De elhessegettem a gondolatot, itthon minden drogos pont úgy néz ki, mint egy túlhajszolt hivatalnok, nehéz őket megkülönböztetni, én is átcsúsztam a szűrőn, de azért nem mindegyiken.

Kiszállok, mosolygok, nem félek én már a rendőrtől, fiatalkoromban vertek eleget, meg loptak is tőlem már pont ők, úgyhogy semmi para, megértjük majd egymást. De nem. Kérdezi a faszi, hol vagyok állandóra bejelentve. Mondom itt. Azt modja, mennyit élek egy évben Szlovákiában. Mondom, nem sokat, de miért is kellene? Mert akkor nem járhatok ilyen rendszámú autóval. Kérdem, miért is nem? Mondja, mert ez adócsalás.

Hosszasan részletezhetném, mik történtek még azon a délutánon, a vége az lett, hogy feljelentettek, megbüntettek, forgalomból kivontak, épp csak ki nem toloncoltak anyámba egy kocsi miatt.

Én meg próbáltam megérteni, mi a gond. Mert olvasom, mekkora divat mostanában offshore cégeket alapítani külföldön, sikeres üzletember-politikusaink nagyobb fele is alkalmazza ezt a kis trükköt, ugye. Maga a Főnök is birtokol egyet, nyilván beiktatása óta már nem a saját nevén, de a cég az ő pénzét menti az Apeh elől.

 

És akkor a kérdés, amire talán tudja valaki a választ: miért vagyok én bűnöző, csak mert Szlovákiában vettem autót (az itthon durván leadóztatott keresetemből), és miért jó üzletember pl. az, aki elvileg példát kellene mutasson, vagy legalábbis ne legyen adócsaló, ugyanakkor minden kibaszott fillérje egy offshore cégbe megy, hm? És ha ez így okés, ki az, aki engem meg tudna győzni arról, hogy soha többé ne csaljak adót, hanem éljek épp olyan igénytelen életet, mint a vadászok  kérték jó 50 évig a szebb jövőt építve, ami aztán egy kellemes tavaszon összedőlt és eltűnt?

 

A kérdés másképp: hogy van pofája bármelyik képviselőnek, miniszternek, államfőnek ebben az országban engem tolvajozni, csalózni, csak mert nincs offshore cégem?

 

Addig is nem sikereseknek a definíció:

 

"A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

 

Az offshore angol kifejezés szó szerinti jelentése: parton túli, parton kívüli. Azok a vállalatok tartoznak e kategóriába, amelyek a helyben tevékenységet nem folytató cégekre nagyon alacsony (vagy akár nulla) kulcsos társasági nyereségadót alkalmazó adóparadicsomokban vannak bejegyezve – ezáltal (a nem helyben keletkezett) üzleti nyereségük után nem, vagy alig kell adót fizetniük. Egy offshore helyszínen alapított cég nem lesz automatikusan offshore, csak, ha ennek megfelelően van bejegyezve és nem végez tevékenységet belföldön. A gyakorlat olykor megköveteli többségében helyi polgárokból álló igazgatótanács, vagy felügyelőbizottság létét, a könyvelés, eredményjelentés különböző változatait, de létezik számos "postafiók-cég" alapítását lehetővé tevő helyszín is, ahol az adott cégnek a cégbejegyzésen kivül valóban semmi adminisztrációs kötelezettsége nincs. Az európai helyszínek általában valamilyen alapfokú könyvelést, letétet, helyi (többségű) igazgatótanácsot, számlavezetést, eredményességi jelentéseket, stb. követelnek meg.

 

Jogi háttér

Az offshore tevékenység az adott helyszíneken zömmel ugyanolyan szabályozott jogterület, mint a cégjog más területei. Alapvetően az angolszász jog talaján alakult ki (a római jogon alapuló jogrendű országok ezt a gyakorlatot kevésbé ismerik, jellemző kivétel Liechtenstein, ahol ismert a profitábilis (nyereséges) alapítvány vö. Stiftung fogalma is). Az Európai Unió az offshore cégműködést károsnak tartja, és igyekszik kiküszöbölni."

 

Talán tévedek, ha azt merem mondani, ismét egy hazug, álszent, tolvaj szar bagázs kezébe adtuk a gyeplőt, illetve adta a tököm, ha őszinte akarok lenni, de akkor hogy került oda?!

 

 

 

 

 

Emlékszem életem kényszervállalkozó szakaszából, hogy amikor kamu számlákat kellett gyártatnom - mint mindenkinek, aki életben akart maradni,-  a legjobban olyanoknak örültek a kamu könyvelők, hogy ha mondjuk "tancsadás"-ról szólt a kamu, pénztüntető számla (több, mint 5 éve volt az utolsó is, felesleges ez alapján nyomozást indítani, kedves APEH, köszönöm.)

Idézve kedvenc ostoba kreatív szakemberem mindent vivő szófordulatát: s hogy miért pont tanácsadás? Hát persze, hogy a jellege miatt!

Mert annak még akkor se nagyon van értékelhető nyoma, ha ténylegesen elvégzett munka ellenértékéről szól a számla (max egy hosszú, értelmetlen faszságokkal telerakott nyomtatvány). Lásd BKV tanácsadói, akik nem is emlékszem, hány millát raktak el az okos tanácsaikért elvileg, miközben a hülyék által vezetett cég komoly mélyrepülésbe kezdett, és nem is nagyon akar kijönni a dugóhúzóból, szemmel láthatóan, de ez csak egy példa, semmi több, ezer ilyen van még. S mi lehetett a tanács vajon ez esetben? Oh, ne aggódjunk, erre is van konzervált válasz, mint a Hit Gyülekezet tagjainak: a tanács egy átfogó, átvilágítást és racionalizást tartalmazó tanulmány, mely a BKV-t profitorientáltabb, Európai Unió szintű vállalattá varázsolja. S hogy ez miért nem látszik azóta sem? Mert a köcsögök nem fogadták meg a drága tanácsot, ami a közmondás szerint ingyen van néha.

Egyszer, ha több időm lesz, utána fogok járni annak, hogy egyes tanácsadó cégek kiknek és milyen tanácsokat adtak, azt pedig mennyiért, hozott-e bármilyen tanácsadói munka gyökeres, az értékének megfelelő változást a cég működésében, valamint hogy ha egy cégnél iszonyat fizetésekért és prémiumokért ott ül a vezetőség, mi a kurva anyjukért kell még alkalmazni egy eszméletlen drága céget, aki elmondja nekik, mi is a dolguk egyébként? Hát nem azért vannak ott azok a jóemberek a kurvadrága öltönyükben a még drágább céges autójukban pöffeszkedve, hm?

De ne herótozzuk le őket ily gyorsan, nem olyan hülyék ők, ez látszik a mellékelt cikken is, ami persze nem a BKV-ról szól hanem másról. Same-same, but different.

 

Olvasva a híreket, mellesleg hogy van az, hogy a miniszterelnők nevén -. aki évtizedek óta appr. napi 500 ezer - 1 milliót keres - nincs semmi, hm? Nem erre szokták az APEH amúgy rendkívül korrekt és figyelmes emberei azt vágni az egyszerű, nem celeb és nem politikus kis rohadékok szemébe, hogy ez bizony az adótörvény kijátszása? Vagy most hogy van ez, ülök otthonn a tévé előtt, bejön Igor, elpakolja az értékeimet, közben párszor szájbarúg, leköp és megaláz, s ha ez még nem lenne elég, közben folyamatosan azt mormolja, hogy én mennyire rossz ember vagyok, mert olyan vagyok mint ő, és ezért most meg kell fizetnem, mert ehhez nekem nincs jogom, csak neki. Persze, álmodoni könnyű, például most fejben előhúzok egy lefűrészelt csövű sörétes puskát, s Igor arca elé illesztem a csövet...de Igor nem létezik. Csak egy metafora.

Ennyi, és mivel nem akarok okosabbnak tűnni annál, aki nálam is okosabb volt már régen, egy   Orwell klasszikust idézek, kicsit elferdítve: minden állat egyenlő, csak némelyik állat állatabb a többinél.

 

http://index.hu/politika/belfold/komp9457/

 

Azt már megtudtuk rólam, hogy eléggé fel tudom baszni magamat jelentéktelen dolgokon is, de amikor egyetemes patkánysággal találkozom, szinte forr bennem a szar.

És egyszerűen nem hiszem el, hogy minden üzlet, még a haldokló gyerek is. Mi is készítünk reklámokat és kommunikációs anyagot beteg embereknek, vagy hátrányos helyzetűeknek, és nemhogy pénzt nem látunk belőle, de nekünk kerül nem is kevésbe legtöbbször. Ezzel kicsit kompenzálunik is a lelkiismeretünk felé nyilván, de nekem személy szerint az agyam durranna el, ha ilyet csinálnék, mint az M-Factory nevű húzócég. Küldj emelt díjas SMS-t 600 magyar forintért, és abból 300 forintot elrak az M-Factory (meg akit még érint az üzlet), 300 pedig megy azoknak, akiknek tulajdonképpen küldted. Mit is jelent ez? Szerintem a 300 forintos emelt díjas SMS az egyik legdrágább kategória, tudom, mert nézek tévét. Erre még rákúrnak ugyanennyit, így lesz 600 forint a végösszeg/sms, ami meg már egyenesen a csillagos ég. Az M-Factory költsége ezen elhanyagolható, meglévő infrastruktúra és rendszer dolgozik, semmi plussz költség, főleg nem ennyi, aki mást mond, az kamuzik. Ez bizony profit, srácok a javából! Pornós csengőhanggal se lehet ennyit keresni, mint haldokló gyerekekkel! És az M-Factory széttárt kezekkel, álságos arccal kussol, mert manapság az a legjobb, kussolni, két nap múlva úgysem érdekel senkit, annyi szar ömlik a fejünkre.

http://index.hu/kultur/media/joshi6864/

Ezek fényében ki emlékszik már a tegnapelőtti vezércikkre, mely szerint Nyakóék 36 millióért utazgattak elvileg egy év alatt, családilag, közpénzen? Mint maga Nyakó is elmondta: nem arra költötte a pénzt, de ez senkit nem fog érdekelni 2 nap múlva, úgyhogy kábé leszarja.

Tényleg így van ez? Mert engem bizony nagyon érdekel, hogy miközben családok mennek tönkre, vajon mi a tökömért és mire kap egy másik polgár 36 milliót (ami mondjuk 7 középszinten élő család család éves bevétele tokkal vonóval). Az én adómból, ami higyjétek el, nem kevés, full bejelentett állásom van, januártól júliusig ezeknek a szarosoknak dolgozok, hogy legyen mit elverniük cinikus mosollyal, fennhéjázó, pökhendi modorban, miközben munkahelyeket szüntetnek meg a világválságra hivatkozva.

Ez engem valahogy egyre inkább mégcsak nem is a kommunista rezsimre, de a feudalista társadalomra emlékeztet, ahol a paraszt dolgozik, a király meg elviszi a pénzét, mert kell a lóra, aztán ha a paraszt nem kussol, még fel is lógatják, mert áruló, felségsértő, mifaszom. Hát, Fletó, egyben igazad volt: akinek nem tetszik, menjen el innen, mert itt semmi nem fog változni, az kurvaélet, mint ahogy eddig sem változott. Tényleg erről álmodoztunk 89 környékén? Ezt akartuk? Nem először kérdezem, de a válasz még mindig ugyanaz: nem.

http://index.hu/politika/belfold/nyako081208/

Egy olyan rendszerben, ahol a politikai elit ilyen rendíthetetlen, biztonságos pozícióban van a demokrácia soha nem fog működni. Azon gondolkozom, ki fog elmenni a következő szavazásra (az alap SZDSZ haverokon kívül), és ha elmegy, vajon mire fog szavazni? Mert nagyon nincs mire, én személy szerint Zimány Lindára fogok voksolni, mert ő hasonlít legjobban egy botoxos Britneyre, de ha nagyon vicces akarok lenni, talán Voksán Virág nevét írom a lap aljára...azért remélem, inkább csak interneten fogom követni valahol, valahol egészen máshol, ahol nem fogok gyomorrákot kapni a tudattól, hogy magyarnak születtem, és ezért alanyi jogon kibaszhatnak velem más magyarok, akiket nem is ismerek.

Addig meg annyit, aki jótékonykodni akar, az ne az M-Factoryn keresztül tegye egy ostoba TV2 show keretében, mert abból inkább csak pár izzadt hónaljú, savanyú gyomrú juppi fog új autót venni, hanem keresse meg az illetékes alapítványokat, vagy szervezetelket (de azt is óvatosan!) és győződjön meg róla, hogy nem egy hatalmas átbaszás részese (mert egy 600 forintos adomány-sms amiből 300 zsebben marad a cégnél, az bizony erős átbaszás, ha valalki magától nem jött volna rá, ugyanis a 300 forint nem a költségeket fedezi, hanem az extraprofit).

 

És hogy valami pozitívat is mondjak a végére (természetesen PR az egész, de akkor is, csináljanak végre ilyeneket PR célból a sok hazudozás helyett), Kocsis István addig nem használ céges (állami cég) Audit, amíg a BKV nyereséges nem lesz. Nem tudom, nekem ez az első ilyen jellegű élményem és tetszik az ötlet! Miért is kellene egy BKV vezérnek Audival járnia, miközben a cége szart sem ér, csak veszteséget termel? Lehetne ebből esetleg rendszert csinálni? Kicsit megkönnyebbülnénk, ha a politiai jellegű munka nem járna alanyi jogon high-society élettel, hiszen miért is jár tulajdonképpen mindegyik kismajomnak minden, miközben érdemben semmit tudnak felmutatni? Mindegy, tapsoljuk meg Kocsis Istvánt kocsi nélkül, és kövessétek példáját, elitek:

 

http://index.hu/politika/belfold/budapest/audi8642/

A végére még annyit az egyenlő esélyekről: egy kolegám egyszer méltatlankodott, hogy miért bérel a cégünk minden külföldinek lakást. Akkor adta magát a válaszom: hát mert külföldi, nem érted? Nincs itt lakása!

A kolegám válasza egyszerű és döbbenetesen pontos volt: én meg magyar vagyok, és nekem sincs.

És mennyire igaz...

 

Szép napot.

Mikor bántom magam,
   Érezni vágyom csak,
A fájdalom oly erős,
   Megöl, de élni hagy.


Bármit elviselnék,
   Mi segít szabadulni
Mindegy, hogy fáj a seb,
   Csak tudjalak feledni,

Mi lett hát belőlem,
   Drága jóbarátom,
Akit megszerettem,
   Többé sosem látom
Pedig neki építettem
   Mocskos birodalmam
Mégis bántanom kell,
   Hogy bánthasson halkan.

A koronát felvettem,
   Csak tövis díszíti,
Pár megtört gondolat,
   Mit késő megtenni
Az idő savas foga,
   Minden érzést elrág,
Te már rég más lettél,
   És más lett a világ.

Ha újra elkezdhetném,
   Fényévekre innen,
Tán lenne miért élnem,
   Lenne miben hinnem.

 

Szeretem Karafiáth Orsi stílusát, ezt a versét meg különösen. Szeressétek Ti is, az néha segít, ha más is el tudja mondani, amit érzel.

Karafiáth Orsolya
Nulltündér

... s a mindig másmilyen most egyszínû.
Akár a lég - alakja változása...
Riadt és rebbenékeny. Összerezdül,
eltûnõ testét zaj, a fény ha bántja.

Ruhája ránca nyár, gyûrött románc,
hajába kócolódott minden este.
Letört körmöcskéjébõl furcsa félhold;
testét a hõség lassan áterezte.

Jóskártyáján az ábrák megfakultak,
törött pálcája nem lobbantja lángra.
Nem mondja: "Hopp, és bûn és báj - legyen!!".
Semmit se mond. Mintha semmit se várna.

Amit veszített, nem lehet keresni.
Amit mulasztott, mégsem múlik el.
A nincs elõtti tágas, ritka térben
övé mi; erre gondol szüntelen.

Az éj leszáll, hogy színét felvegye:
nyugodt sötétségû, tündéri kék.
A hajnal harmatában nem találod -
saját varázsa szórja szerteszét.

Elszenderült a domboldal tövén.
Fölé hajolhatsz, jaj, csak fel ne ébreszd!
Ha most kívánnád, érintése métely.
Ha most ölelnéd, csókja semmivé lesz.

Fekszik csak az esõáztatta fûben,
fehér vászoncipõje tiszta sáros.
Nézd hosszasan s õ percrõl percre szebb lesz.
Álmodd hozzá egy másik éjszakához.
 



James Bond, miután megoldotta Bolívia rejtett vízkészletének sorsát, leszámolva a rettenetesen korrupt és gátlástalan közmű céggel, nem sokat pihenhetett.

Az új rész 3 perccel az előző vége után kezdődik. Bond aktuális szerelmét megerőszakolja 5 rebiszes rendőrtanonc Budapesten, majd nevetve eltussolják az ügyet a bíróságon. A lány bosszút esküszik és életét arra teszi fel, hogy magánvádas perben mégiscsak igazságot szolgáltasson. James megtudja ezt és azonnal szerelme segítségére siet. Budapestre érve azt látja, hogy az egész város egy (OK, három) parkolótársaság kezében vergődik, az emberek szenvednek, senki nem jut parkolóhelyhez a belvárosban, s ha igen, akkor is irreálisan magas áron. A parkolócégeket a háttérből egy nemzetközi bűnbanda irányítja, a Paktum, amely a megszerzett parkolóhelyek díjait gátlástalanul átjátsza a város főpolgármesterének kezére, akit egyébként ők segítettek hatalomra, hogy aljas céljaikat elérhessék.

Mindeközben egy mélyépítő cég felújításokat kezd városszerte, amivel decensen blokkolja a forgalmat, mialatt a meglévő parkolóhelyeket is plázává alakítják át, az autókat pedig elszállítják egy távoli, kietlen helyre a Kőér utca környékére.
Jamesnek feltűnik, hogy a város bizonyos részein évek óta folyamatosan építkeznek, de mégsem épül semmi. Rövid nyomozás után a szálak a főpolgármesterhez vezetnek, aki rezidenciáját az általa elpusztított várostól távolabb, Telkiben rendezte be, ahova egy titkos metróalagutat fúratott közpénzen, P+R parkolóval, amit Kelenföldről loptak el.
James fondorlatos trükkök árán bejut a parlamentbe, ahol egy időzített kérdéssel megbontja az egységet, ami még nem alakult ki. A parlamenterek egy része ellene fordul, a többi pedig saját magát kezdi ostorozni, ők vannak kevesebben. James yachtot bérel és Szentendrére hajózik, ahol ismét szembesül a ténnyel: Budapest koszos, és közelebb van Bécshez, mint Debrecen. Ezek után egy kék tengeralattjárón megdug egy kék ruhás nőt, aki a kaland végeztével a Belgrád rakparton száll ki és Pannon telefonjáról azonnal jelent is a novoszobirszki atomsiló tulajdonosának, mely jelentés szerint egy nagyorrú királyforma figura üldözte őket dugás közben, s az üldöző hajót W. A. Mozart, a német energiabiztos veje vezette.


A város eddigre már romokban hever, gázcsövek mindenfelé és félig kész középületek, felbontott utcák, macsakakövek kupacokban az út szélén, amik közt guberálók próbálnak némi parkolóhelyhez jutni, ám aki megáll, arra azonnal lecsap a Köz Fenn, a legkeményebb radikális parkolóellenőr frakció, amelynek alapító tagjai a Sinn Feinből váltak ki a londoni bombamerénylet után.

James, hogy bejusson a vezérkarba, 15 perccel túllépi a parkolóórába bedobott pénzen vett időt, ezért nemsokára egy piros, gyanús tartalmú zacskót talál divatos, fehér Astonja szélvédőjén, ám végül nem nyitja ki, tudja, hogy csapda.


A film ebben a mederben görgeti tovább a történetet, a végére James bulvárhős lesz, minthogy majdnem elveszítette a mobiltelefonját, s erre nagyon harap a média, így meghívják az RTL reggeli műsorába.

A film végén James befizeti a parkolási bírságot, meg a rákúrt 160 ezer forint egyéb költséget, majd a zöldhatáron áthajt Ausztriába és eltűnik egy bőrnadrággyár ciános patakjának kövei közt, ami egyben átjáró a budapesti főpolgármester privát, titkos metrójához. A film zárójelentében James tanácstalanul áll a síneken, és a közeledő fényszórókat nézi…jobbra, vagy balra? Mindkét oldalon fal és a vonat csak jön, egyre gyorsabban….

(vége főcím)

 

Nos, épp nemrég kerültem szóváltásba egy régi, gyerekkori cimborámmal (már nem él azóta), hogy mit is jelent konkrétan a "ripacs" jelző.

Azon gondolkozom, hogy meg kellene változtatnom a blogom címét, mert ugyan előbb voltam, mint ők, viszont sokkal többen ismerik, és még valaki azt hihetné, hogy tőlük nyúltam a nevet, pedig nem, sőt. Mindegy, egyelőre nem vágom, hogyan lehet átírni a blog címét, ha tudja valaki, segíthetne, addig is érdemes megnézni a másikat, amiről beszélek, mert egészen jó kis blog az, csak a nevük...mindegy, megváltoztatom aztán kész. De azért nézzétek meg:


addict.blog.hu

Újabb sikersztori, köszönjük, Emesék!


http://index.hu/politika/belfold/szefaru0919/

Csak jelzem, vannak még emberek, akik nem gondolkoznak, minden reggel erre kerekezek, ezelőtt a bolt előtt az Andrássyn, most le is fotóztam. Jó vasat Szarvasról!


Rólam

Blogroll

  • Nincsenek kedvenc blogok